| A sikló halála
A kis Johnny hét éves volt, és mint más korabeli fiúk, nagyon kíváncsi.
Más fiúktól sokat hallott már az udvarlásról, és érdekelte, hogy ez
mit is jelent, és hogyan is folyik. Egy nap megkérdezte az
édesanyját, aki ahelyett, hogy elmagyarázta volna, arra kérte a fiát,
hogy egy este bújjon el a függöny mögött, és maga nézze meg, hogy
hogyan udvarolnak a nővérének.
Johnny el is bújt, másnap pedig elmesélte, hogy mit látott:
- A nővérem, és a fiú egymás mellett ültek, és csendben beszélgettek,
aztán egyszer csak lekapcsolták a villanyt. A fiú megölelte és
megcsókolta a nővérem, amitől ő rosszul lett, mert elég furcsán nézett
ki az arca. Ezt biztosan a fiú is észrevette, mert benyúlt a nővérem
blúza alá, hogy megkeresse a szívét, úgy mint az orvosok szokták.
Ő persze nem volt olyan ügyes, mert sokáig kereste, és csak nagy
nehezen találta meg. Ő is biztosan rosszul lett, mert mindketten
nyöszörögni kezdtek, meg nagyokat sóhajtozni.
A fiú másik keze annyira fázott a rosszulléttol, hogy azt is
bedugta a nővérem blúza alá, és mindketten elterültek az ágyon.
Remegtek a láztól, amit onnan tudok, hogy láz volt, hogy a nővérem
azt mondta a fiúnak:
- Ez nagyon meleg!
És ekkor rájöttem, hogy mitől lettek hirtelen ilyen rosszul! Valahogy
egy nagy sikló került a fiú nadrágjába, ami kiugrott, és kinyújtózott
teljes hosszára. A fiú erősen megmarkolta, hogy távol tartsa mindentől,
és nehogy elszabaduljon. Amikor a nővérem meglátta, egy kicsit
megrémült, kikerekedett a szeme, eltátotta a száját, és azt mondta:
- Oh Istenem!
Lehet, hogy segítenem kellett volna neki, mert nekem már volt ilyennel
dolgom lent a folyónál. Aztán erőt vett magán, legyozte a félelmét, és
megpróbálta megölni a siklót. Le akarta harapni a fejét, de halkan
felsikoltott, biztosan mert az megharapta őt. Aztán gyorsan mindkét
kezével megragadta, és erosen tartotta, amíg a fiú elovett egy szájkosarat
a zsebéből, és ráhúzta a siklóra, hogy még egyszer ne haraphasson meg
senkit.
A nővérem lefeküdt, széttárta a lábait, aztán erősen a combjai közé
szorította, úgy mintha egy ollóval akarná megölni. A sikló azonban
ellenállt, erősen mozgott és ficánkolt, de a nővérem nem engedte el.
Nyögött, és sikoltozott, de persze nem bírt vele. Az meg mintha ki akart
volna jönni, a fiú is alig bírta rajta tartani a szájkosarat.
Szerintem úgy akarták megölni, hogy egyszerűen maguk között
összelapítják.
Néhány perc múlva aztán már nem mozogtak tovább, és csak nagyokat
sóhajtoztak. Amikor a fiú felült, megbizonyosodhattam, hogy a sikló
megdöglött, mert csak úgy erotlenül lógott rajta, és még a bele is
kifolyt.
A nővérem és az udvarlója persze nagyon kifáradtak ebben a csatában.
A fiú újra megcsókolta és megölelte a novérem, összebújtak, amikor
kiderült, hogy a sikló nem halt meg!
Újra életre kelt, és tovább harcolt! Szerintem ezek a siklók olyanok
lehetnek, mint a macskák, mert nekik is több életük van. Most a nővérem
taktikát változtatott, és teljes súlyával ráült, hogy agyonnyomja. A
sikló persze megint ellenállt, le-föl mozgott, néha előjött, máskor
elbújt.
Lehet, hogy egy fél órába is beletelt, mire biztosan megölték. Azt, hogy
meghalt onnan tudom, hogy a fiú a végén letépte a nyálkás borét,
bedobta a vécébe, és le is húzta.
Az anyuka elájult....
| |